Aktív és passzív immunitás

Az immunitás a szervezet védekezőképességét jelenti bizonyos fertőzést okozó organizmusokkal szemben. Az immunitás lényege, hogy a szervezet felismerje a testbe jutó idegen anyagokat és képes legyen a megfelelő immunválasz kialakítására.

Az alábbiakban az immunitás aktív és passzív típusáról és a két típus működésének lényegéről olvashat.

Aktív immunitást akkor szerzünk, amikor szervezetünk a testbe jutó antigén (baktérium, vírus, parazita, allergén) hatására immunválaszt fejt ki. Létrejöhet betegség következményeként, legyengített kórokozó vagy megölt mikroorganizmus szervezetbe juttatásával. Az aktív immunitás kialakulása során immunológiai memóriát is szerzünk, és ha másodjára is érintkezésbe kerülünk az adott kórokozóval, az immunrendszer már emlékezni fog, és gyorsan, még a betegség kifejlődése előtt immunválaszt produkál a fertőzésre. Az aktív immunitást kifejlesztő, immunmemóriát is biztosító oltásoknak köszönhetően, például gyermekbénulás, himlő, diftéria számos országban már nem létezik.

Az immunválasz két típusa

Az immunválasz lehet sejtes, azaz celluláris és humorális, vagyis ellenanyagokon keresztül valósulhat meg. A két típusú immunitás nem létezhet egymás nélkül, szorosan összekapcsolódnak.

A humorális immunválasz kialakulásakor kulcstényező az antitestek jelenléte. Az antitestek specifikus fehérjék, amelyek elsősorban a vérben termelődnek válaszul a szervezetbe jutó idegen anyagra. Az idegen anyagokat antigéneknek nevezzük, ezek generálják az antitestek termelődését. Az antitest speciálisan arra az antigénre reagál, aminek hatására termelődött. Miután a szervezet felismeri az antigént, hozzáfog az antitestek termeléséhez.

Néhány napot igénybe vesz, amíg a kórokozó legyőzéséhez és az immunitás kiépítéséhez elég antitest termelődik. Amennyiben a szervezet később ismét érintkezésbe kerül az adott kórokozóval, a vérben lévő antitestek védettséget biztosítanak a betegséggel szemben.

Azonban nem minden antitest nyújt élethosszig tartó védettséget. Például a vírusok ugyanis időről időre mutálódnak, így a szervezetben előzőleg termelt antitestek az időközben mutálódott vírusokkal szemben hatástalanok.

A test a kórokozók ellen egy másik védelmi vonalat is kiépít az interferonok segítségével. Az interferonok a fehérvérsejtek által termelt fehérjék, amelyek megakadályozzák a kórokozók szaporodását. Az antitestektől eltérően nem speciálisak egy adott kórokozóval szemben Az interferon vakcinákat vírusos fertőzések és rák egyes típusainak kezelésére is használják.

A sejtes immunitásban szerepet játszó sejtek a vírussal fertőzött sejtek, rákos sejtek, sejten belüli kórokozók ellen hatnak.

Passzív immunitásról akkor beszélünk, amikor az ellenálló képességet egy külső forrásból szerzi a szervezet. Ennek során kész antitesteket oltanak be a szervezete. Ezt az eljárást általában sokszor a veszélyes betegségek esetén használják (hepatitis-B, kullancsok által terjesztett agyhártyagyulladás stb.), mert kész antitestek befecskendezésével kevesebb idő szükséges az immunválasz kialakításához, illetve azon esetekben, ahol aktív immunizálás nem javasolt, például bizonyos terhesség alatti fertőzések esetében. A módszer azonnali, gyors, ám rövid ideig tartó védettséget ad.

Az immunrendszer működése csecsemőkorban

A terhesség alatt és a születést követően a szoptatás során, a baba passzív immunitást szerez az anyai szervezet segítségével. A terhes anya vérében jelenlévő antitestek a placentán keresztül a növekvő magzat testébe kerülnek, és a születést követően, átmenetileg védettséget biztosítanak az újszülött számára. A szoptatási időszakban, a csecsemő az anyatejből jut antitestekhez a passzív immunitás fenntartásához.


close